Az úgy kezdődött...

...szóval, hogy én már a húszas éveimtől tudom, hogy "egyszer majd" írni fogok. Amikor ezt először kijelentettem, akkor épp szomorú és fáradt voltam, tele tanulsággal egy kapcsolati kudarc után, s azért szerettem volna írni, hogy kiadjam magamból azt a sok megtapasztalást. Egyébként is mindent intenzíven élek meg, de sok visszajelzést kaptam már arról, hogy kívül ez egyáltalán nem látszik. A dolgok belül zajlanak. De főleg akkor is inkább azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mindezzel együtt lehet élni...nem szabad feladni...hinni kell...és nagyon szerettem volna akkor is beavatni a bennem zajló folyamatokba a környezetemet, ám ez sokáig nem ment...most is jobban megy írásban ;) Csoda-e ha blogolásra adtam a fejem? Sőt...manapság hihetetlenül hálás vagyok az életnek, hogy ebben a korban születtem, amikor ennyi embert azonnal el lehet érni az internet segítségével, és távolságtól függetlenül lehet hasnoló értékrend mentén közösséget alkotni...

Próbáltam már több témában is írni: kézművesség, kertészkedés...mind kreatív témák, az életem részei, és persze "az utcán hevernek". De valahogy nem volt meg hozzá a kitartásom, nem volt meg a szellemi háttér.

Remélem, most sikerülni fog. 

Alapvetően arra jöttem rá, hogy eleve az életet élem kreatívan...a gondolkodásom kreatív, és annyiféle szerepben el tudtam képzelni magam, hogy nehezen lőttem be, mi is az az egy, ami mindet összefogja...A figyelem szétszórtsága pedig magával hozta az energiák elforgácsolódását, és minél több dolgot szerettem volna, annál jobban nem értem semminek a végére, ergo, nem is írtam... 

A jövőben tudósítok még "A váltás" előtti időkről bővebben, de ha már váltásról és jelekről van szó - mert ezeken indul el az ember egy másik út felé - ...

...akkor itt egy érdekes cikk a  Zacc  oldaláról, hogy milyen szerepe is van az óvodai jeleknek a későbbi személyiségre és életútra nézve (lásd: Kezdőlapon a blog elnevezésének története...:) érdekes volt tegnap - blogcím-ötletelés és az életembeli egyezőségek felfedezése után - szembetalálkozni ezzel - na meg a mostanában mindig jelen lévő - imádott! - szinkronicitással :) Íme a cikk:

https://zacc.nlcafe.hu/2014/09/21/ovodai-jelek-uzenetei-ha-azt-hitted-volna-hogy-semmit-nem-jelent/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=pozitivnap

Aki emlékszik, jókat derülhet :) 

Szeretettel: Andi

ui: mivel ez a bejegyzés átmenetileg eltűnt mielőtt posztolhattam volna, majd egy kis természetjárás és csipkebogyó-szedés után mégis úgy döntött, hogy megmutatja magát, álljon itt az első poszthoz egy évszaknak is megfelelő, és gyönyörű - mint utóbb kiderült visszavarázsoló-erejű - őszi kép egy csipkebokorról :)