Erő kontra erő - 12-13. oldal - idézetek, megélések, párhuzamok, inspirált gondolatok...

Kedves Váltók!

 

Hát eljött végre ez a nap is, hogy folytatni tudom a könyv boncolgatását.

Mitagadás, elég sűrű napokat élek, néha csak energetikailag, néha fizikailag is sok a dolog, és nehéz utána még ihletet találni, hogy leüljek írni.

Van, hogy a házimunkába elfolyik minden aznapra kiszabott kreatív energiám, és utána már nincs kedvem sem úgy igazán mélységeket feszegetni.

 

Most mégis igyekszem koncentrálni. Folytatom, egy idézet, egy megélés alapon, ahogy a korábbiakban már bevált. 

Figyelj, lehet, hogy veled is megtörtént, nem kell túlmisztifikálni, hogy csak másokkal, csak HAWKINS-sal történnek meg ilyen dolgok…ha találkoztunk ezzel a könyvvel, ez a mi tükrünk, mi is egy másik Hawkins vagyunk …

Fordítsuk át a könyvet pszicho-spirituálisból Józan Parasztiba, és lássuk a történetet tovább:

 

„Amikor először találkoztam a kineziológiával, rögtön lenyűgöztek a módszerben rejlő lehetőségek. Számomra olyan volt, mintegy „alagút” két világegyetem – a fizikai világ, valamint az elme és a szellem világa – között, mint egyfajta dimenziók közötti kapocs.”

 

Nos, ahogy az előző blogposztban írtam, az egyes módszereknek, így tehát a kineziológiának is, tulajdonképp ez a legfőbb funkciója, hogy összekösse az alagút két végét, szerintem itt a tudatos és a tudatalatti tartalmakra is lehet gondolni nyugodtan. Fogalmazhatunk úgy is, hogy összeköti a tudatos – emberi – tudatot a tudatalatti –belső gyermeki, Isteni – tudattal. Akinek a kineziológia nem jön be – például nekem nem egészed adta azt, amit később egy szimpla meditációban magamnak meg tudtam adni, de ez ne befolyásoljon senkit -, nos az válasszon mást bátran, mindenki meg fogja találni a neki való szakembert és módszert. 

 

De közben ne felejtsünk el hallgatni a belső hangra is. Van, amit egyszerű nézőpont-váltással magunk is meg tudunk oldani.

 

Gondoljunk őseink sámáni szertartásaira…ezek is egyfajta mély transzba ejtették az alanyt, létrejött egy kapcsolat a tudatalattival. Pedig nem tanulták tanfolyamon, a tudás apáról fiúra szállt…bennünk is ott a tudás, a módszerek arra valók, hogy megtanuljuk felszínre hozni azokat.

 

Az élmények pedig, melyeket a módszerek alkalmazása során átélünk, nos ezekkel se azonosítsuk magunkat. Spirituális élmények, megvilágosodás, előző életek…vagy vannak, vagy nincsenek. Dolgok, melyeket átélhetünk, de ne azonosuljunk velük, és ne ragadjunk bele. Lépjünk tovább, hozzuk le a tapasztalások általi megnyugvást és békét a hétköznapi életbe.

 

„Talán kimutatható, hogy maga a megvilágosdás felé való haladás is növeli az ember ellenálló képességét a létezés hányattatásaival szemben.”

 

Konkrétan igazolni tudom, hogy amióta felvállaltam mindazokat a dolgokat, amik velem történtek akár a múltban, akár a múltat feldolgozandó gyakorlatok során, illetve felismertem azokat a dolgokat, embereket, akikről-amikről úgy érzem ÉN VAGYOK, egyrészt kevésbé vagyok betegeskedő, másrészt megjelentek az életemben olyan események, emberek, akik hasonlóképpen éreznek. 

Aztán rájöttem, hogy minden én vagyok és én is voltam, továbbá ami nekem bevált, másnak nem biztos, hogy jó, tehát nem tudok semmit….

 

Egymás pozitív tükrei vagyunk, lehetünk, és ez már kegyelem. Meg van engedve, hogy jót cselekedjünk. Magunkkal és másokkal. Ennyi a szabad akarat. Bátoríthatjuk egymást, és ez már immunerősítő. Elmondhatjuk egymásnak, hogy látom a szenvedésed, és látom benned AZ ERŐt, hogy meg tudod oldani, Isten segedelmével…tudok segíteni annyiban, hogy elmondom, ki  Isten:  A hiánynélküli állapot, Teljesség. Hogy mindig minden a rendelkezésemre áll már MOST, csak észre kell venni.

 

Világosodjunk meg afelől, hogy nem tudjuk egyedül megoldani a dolgokat, segítséget kérni, barátságainkat, kapcsolatainkat ápolni nem csak divat, kötelesség,  hanem szükséglet. A szeretet nem érzelem, hanem cselekedet. Ki-ki cselekedje meg kis  környezetében, és biztosítja annak és magának is a jó egészséget. 

 

Ilyen cselekedet például az is, hogy ha egy családtagomnak van egy érdeklődési köre, de az engem nem érdekel, akkor nem visszahúzom, hanem támogatom. Nem kell érteni mindig egymást…hiszen lássuk már be, ha valami őt érdekli, szereti csinálni, azzal az egészségét biztosítom egy örömteli tevékenységgel. Mást nem is kell tennünk, csak elfogadni, támogatni egymás törekvéseit, és máris biztosítjuk családtagunk és magunk jó egészségét. Ez a legtöbb amit tehetünk, de ez csak EGY példa a szeretet kinyilvánítására (ugye gondolod, hogy ezt a példát a saját életemből vettem ;).

 

De mi is a megvilágosodás…egy eszmélés, egy visszaemlékezés, hogy minden és mindenki EGY, és csak ez az EGY VAN. Ettől elszakadottnak lenni, individumnak hinni magunkat, ez maga a betegség forrása. Felelősséget vállalni magunkért és – még ha nem is országos területen vagy hírnévvel, de - parányi  környezetünkért, hogy ami abban történik és történhet, azért mi is felelősek vagyunk, ez már elég világosságot adna az embereknek ahhoz, hogy ne lehessen például az embereket vagy egymást manipulálni.

 

De például egy hitrendszer az is, hogy ha szeretek egyedül lenni, akkor rossz vagyok…miért lenne rossz, egy igény, mellyel másnak nem ártok? A kreativitás bölcsője lehet az egyedül töltött, szeretettel magamra fordított idő, melyben feltöltekezve környezetemnek is többet tudok adni. Hiszen adni csak az tud, akinek van…

 

Megkülönböztető képesség kérdése, hogy mikor használjuk az érme szeretetet és mikor az önszeretet oldalát...egyéni egyensúlyérzék kérdése, mintegy a Taiji jel (yin-yang) középvonalán egyensúlyozva...

 

A hiszékenységet hitre váltani, az erőt ERŐ-re, hogy ahogy érzed, hogy jó, az úgy jó...már elég lenne mindehhez (aztán ha tévedtél, kijavítod.)

 

„Egyre jobban megdöbbentett az a képesség, hogy meg tudom változtatni a világ dolgait pusztán azzal, hogy elképzelem őket. Láttam hogyan változtatta meg a szeretet a világot minden olyan alkalommal, amikor a szeretetlenséget váltottam fel vele. A civilizáció egész szerkezete alapvetően megváltoztatható, ha a szeretet EREJE egy nagyon konkrét pontra összpontosul. Valahányszor ez megtörtént, a történelem elágazáshoz ért, és új utakon indult tovább.”

 

Nos, fordítsuk le a Nagyvilágot a saját piciny mikrokozmoszunkra, jómagunkra. 

Tehát minden olyan alkalommal, mikor a szeretetet választottam magammal szemben – tehát akár a környezet rosszallása ellenére elfogadtam egy törekvésemet , vagy akár egy korábbi tévedésemet -, egyből olyan emberekkel találkoztam, akik szeretnek engem, és szeretik önmagukat. Tehát meg is változtattam a világot, a világomat. Ennyi. Elfogadtam magam, elfogadó emberekkel találkoztam, akikkel kölcsönösen elfogadtuk magunkat és egymást. Így terjed ez. Egy a titka: egy tulajdonságot vagy eseményt ne ítéljünk jónak vagy rossznak, egyszerűen fogadjuk el, hogy ilyen is VAN. 

 

Ebből a szempontból én minden napot egy keresztútként élek meg, tehát „a történelem, mely elágazáshoz ér és új utakon indul tovább” számomra konkrétan minden napot jelent. Minden  nap egy TÖRT  ÉN  ELEM , minden nap a hozzáállásommal alakítom a történelmet és a világot.

 

Minden pillanatban dolgom, munkám, állásom: a mindennapi hozzáállásom.

 

És, hogy honnan tudom mindezt…nos onnan, hogy régen baromira másképp csináltam, és nem éreztem jól magam. Mástól vártam, hogy változzon meg irányomba, holott magamnak kellett megváltoznom a magam irányába. Mikor megváltoztam magam irányába, ez egyből azt eredményezte, hogy másokban is ezt a megváltozott pozitív hozzáállást érzékeltem, illetve ha mégse, abba nem mentem bele…ha valaki azt kommunikálja felém, hogy nem vagyok jó így ahogy vagyok, vagy az ő gondja miattam van, de én mégis jól érzem magam, akkor ezzel nincs dolgom, és már kinn is vagyok az áldozat-tettes játszmából.

 

Illetve van még a másikfajta játék is, mikor én mutogatok másra, ott bizony én is ludas voltam, minimum abban, hogy hagytam vagy elhittem valamit, amit nem kellett volna.

 

„A Tükör törvényei:

1. Minden, amit a másikban kritizálok, ami ellen harcolok, az bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, és azt sértőnek találom, az nincs feldolgozva bennem.

3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, és ha ez engem nem sért, akkor az az ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.

4. Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan; magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

Őszentsége, a Dalai Láma”

 

Mindezek után elképzelhetetlenül  izgalmas játék veszi kezdetét, és nagyfokú szabadságérzetre tesz szert az ember, s tulajdonképp más biztonság és más szabadság nincs is, csak a szellemi. Ha mindenről a LEHETŐ legjobbat gondolja és képzeli az ember, úgy is van. Bármilyen tapasztalat következik, az jó lesz, vagy arra, hogy magadat erősítsd, fejleszd, vagy arra, hogy a másik fejlődjön általa…

 

Ahogy a Biblia írja (és társteremtőkként jó ha elsajátítjuk): „És látta, hogy ez JÓ!”

 

Biztos hallgattatok, láttatok vagy olvastatok már Balogh Bélától, ő mondja: „ A magyar beszédes nyelv. Amit el tudsz képzelni, arra képes is vagy…”

 

…nos akkor kezdd el elképzelni, hogy jó vagy így ahogy vagy, és amit szeretnél, lehetséges. Ami történik vagy történt, az nem rossz, hanem jó, hiszen azok eredményeképpen fejlődtél, és vagy ma az aki vagy…milyen érzés?

Jó? Akkor csináld tovább….

 

 

Minden képzeletet felülmúló csodák kezdődnek a tudatalatti hiedelmek lecserélésével, ahogy HAWKINS írja, egy egész világ megváltozik. Első lépésként belső világod megváltoztatásával  :)

 

És itt tudod mi a VÁLTÓ? Az, hogy azt hisszük, hogy a tudatalattit mi nem tudjuk átírni…pedig DE!

(kineziológia, meditáció, theta healing, stb.)

 

Szezám tárulj!

 

Szeretettel: Andi