Erő kontra erő - az első tíz oldal

Hát kedves VÁLTÓ-követők, érdekes hírekkel szolgálhatok :)

Igaz, nem sokat tudtam ma haladni a könyvben, de tíz oldalban jelöltem meg a minimumot, és jelentem, ez sikerült :)

Viszont...ez a tíz oldal már beszippantott...

Nem csak amiatt, mert a könyv stílusa nagyszerű, hanem azért is, mert a történet számomra személyes húrokat penget.

Őszintén elmondom, nem tudtam, hogy Hawkins pszichiáterként is komoly praxist működtetett, mindamellett hogy egy megvilágosodott lélek. S amikor már az első sorokból kiderült, hogy pszichológiával foglalkozott, úgy éreztem, megérkeztem egy helyre, ebbe a történetbe, ami olvasatlanul is ismerős nekem, megnyugodva, nagyot sóhajtva hátradőltem, és elmerültem a sorokban, mint egy pihe-puha paplanos ágyban vasárnap reggel egy ismerős helyen :)

A könyv elejétől teljesen szubjektív megéléseim voltak, ugyanis 17 évesen - átélve életem első és nem utolsó depresszív periódusát ti. úgy éreztem, pályát tévesztettem - én is a pszichológia irányába szerettem volna továbbtanulni...egy volt a baj...az, hogy 14 évesen a továbbtanulási szándék megjelölésénél én nem választhattam a gimnáziumot - már előre tudván, hogy nem tud majd a családom támogatni a továbbtanulás anyagi részében - , s ahonnan érdemes bölcsészetet tanulni. Így kénytelen voltam a helyi közgazdasági szakközépiskolába járni...innen viszont nem sok esélyem lett volna pszichológusi pályára kerülni, s ezt felismerve kerültem életem első komoly mélypontjára, s a családi minta erre - lévén édesapám mániás depresszióban és skizofréniában szenvedett már ekkor - a hangulati mélypont, a depresszió nálam is megjelent...Megjegyzem másik motivációm a pszichológiai pályára éppen édesapám betegsége volt/lett volna.

Nézzük a jobbik oldalát, legalább megtanultam vakon gépírni, ami most éppen egész jól jön, hogy blogot írok :D

- - -

OFF1:A pszichológia iránti vonzalmamat egyébként később kamatoztatni tudtam, amikor folytattam gyermekkori kedvtelésemet, a jógát, amelyről tudni kell, hogy gyakorlati pszichológia. Az ember a testi érzetein keresztül azonosítja a tudati elakadásokat, s azokat tudatosítja, feloldja, s a testi képességek fejlődése a tudat tágulását, s ennek folytán a három szint - test-lélek-szellem - gyógyulását eredményezi. 

Szóval józan paraszti ésszel hogy is mondják ezt? KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL :) 

Pszichés gondokat, mentális elakadásokat pszichológiával (és nem gyógyszerekkel), vagy gyakorlati pszichológiával, például egy gyógyító mozgásrendszerrel...s ahogy elkezd a test mozdulni, mozdul a tudat, és kimozdulsz a holtpontról. Mozdul az élet.

OFF2: aki jól figyel, az eddigi bejegyzésekben már jópár mankót említettem, amelyekkel könnyedén el lehet jutni "A Váltóig", na ezek közül számomra a jóga és a meditáció jelentette a legerőteljesebb, legmarkánsabb segítséget. 

Elárulok egy dolgot, bármely tudati eszközt is választod, 

EGY A TITOK: CSINÁLNI KELL :D 

Keresd, ismerd fel, találd meg ami neked beválik, és is próbálkoztam néhány módszerrel, mire visszakanyarodtam korábbi önmagamhoz, s aztán arra is könnyedén ráébredtem, hogy mindaz amit kerestem, már ÉN VAGYOK, mindig is AZ VOLTAM :)

Tehát figyelem figyelem, a 2. Váltóhoz szerelvény érkezik:)

2. Váltó: nem szégyen tudni, mit akarok. Nézz ki egy számodra szimpatikus módszert, olyat, amelyre úgy érzed, rezonálsz...ÉS CSINÁLD. Biztos vagyok benne, hogy segítségével hihetetlenül gyorsan rád találnak és pozitívan megváltoznak addig fájdalmasan sajgó részeid (egészség, hivatás, párkapcsolat, családi szálak.)

Bárki bármit mond, negatívan lehúz,  lebeszél, de te jól érzed magad benne, vele, érzed az eredményeit, kelj fel és csináld.

Bíztatásul, mert soha nem késő: végül a  jóga segítségével sikerült feldolgoznom éppen a jógával kapcsolatos jelentős gyermekkori stresszemet. Minden út összefut, minden kör önmagába kanyarodik, s éppen egy negatív becsípődés, hogy "kinevettek, leszégyenítettek, tehát nem vagyok így és elég jó", indít el egy keresést, amely egyre távolít a céltól...önmagunkra NEM rátalálunk! Önmagunkat újra FELISMERJÜK, önmagunkra FELÉBREDÜNK! 

Mint kiderült, jó harmincas éveim közepéig húzódott a keresés...A teljes történet ugyanis az, hogy már gyermekként megtaláltam ezt a csodálatos keleti mozgáskultúrát, úgy 11 éves koromban. Az iskolában a testnevelés tanárom -akire addig Istenként néztem fel - kinevetett és leszégyenített - legalábbis én így éreztem (!)- egy gyakorlat végzése közben, amiről tudtam, hogy azért sikerül megcsinálnom úgy, mert jógázom. Szóval, mivel elég szégyenlős gyerek voltam, jól leégve éreztem  magam, s gyermekfejjel mit találtam legjobb megoldásnak? Azt, hogy abbahagytam amit szerettem, hiszen kinevettek érte...hát így képes szabotálni az ember saját "jósorsát" a vélt vagy valós szégyen. 

Mindenesetre ma már tudom, hogy van választási, VÁLTÁSI lehetőségem, és a később visszatért "emlékezés" - mely a káros viselkedési minták ledobása után azonnal életembe lépett - eszembe juttatta, mit is szeretek úgy igazán. Szerencsére ma már a  múlt elmúlt. Tudatomba felhozva, ott feloldva azt ami elavult, választhatok más viselkedési mintát. Még később arra is rájöttem, hogy ez az egész sztori nem fontos...nem fontos a szerep amivel azonosulok (jógi, pszichológus), és nincs tér és idő sem, csak az ITT ÉS MOST létezik.

Míg idáig eljutottatm eltelt sok év az igény és a cselekvés között, s még a cselekvés sem a végcél.... A lényeg, hogy végül mégis felpattant a "bilincs" - ti. jógázni szégyen, ki fognak nevetni (főleg a láncdohányos testneveléstanárok) - s ami megbetegített az gyógyított meg (*ld. a kutyaharapás meg a szőr milyen csodákra képes :D. 

Megengedtem magamnak, hogy "csináljam", akár szégyen, akár nem. Végül mi történt?...kiderült, hogy nem szégyen sőt, manapság ebből egész jól meg lehet élni...nos, soha ne mondd hogy soha, de lehet, hogy ez a vonat számomra már elment.... az évtizedes láncaimat legalább elveszítettem :)

A jóga és meditáció segítségével ilyen, és ehhez hasonló, sőt nagyobb szégyeneket, stresszeket lehet tudatunkba felhozni, hogy ott aztán az önmagunk iránt érzett feltétel nélküli szeretettel feloldjuk, ezért ezt a módszert IS - sok más mellett! - jószívvel ajánlom minden kedves léleknek, aki úgy érzi, megérett a váltásra. 

Minél hamarabb tanuljuk meg és tanítsuk meg környezetünknek is az általunk preferált technikát - ha lehetőség adódik és nyitottak rá -, hogy akik pszichológusok szeretnének lenni, azokká tudjanak válni, a "pénzhiány" nevű tudati minta ellenére...És akik kicsiny jógiknak, vagy más zseniális pálya felé indulnak, meg is érkezzenek...ne morzsolódjanak le úgy, mint én a "szégyen" nevű tudati minta ellenére...dolgozzunk magunkon, hogy gyermekeinknek már könnyebb legyen, hogy tudatosabb környezet vegye körül őket...nézzétek csak meg, hova eljuthat fiatalon az ember, ha hisz magában, és támogató környezet veszi körül:

www.youtube.com/watch?v=4gsOYUFRh7A

Volt idő egyébként, kicsit később, hogy tanító szerettem volna lenni. Tudjátok miért? Mert amikor felismertem, hogy vannak gyermekek, akik a környezet negatív mintáját követve, nem tudnak kibontakozni, szerettem volna egy olyan tanító lenni, aki az ilyen diákokat bíztatja, hogy ne adják fel.

Aztán később eljött az idő, hogy úgy éreztem, bármiben jó lehetek, Minden Én vagyok...egyszerűen nem tudtam választani. Úgy éreztem minden lehetek...így lett belőlem SEMMI...ami a mai társadalomban természetesen "rossz", üldözendő, "semmire kellő, haszontalan"...de úgy nézem, Hawkins könyvéből is ki fog derülni, ennél jobb nem is lehetne :D

Figyelem figyelem, 3. váltó: nem szégyen "nem tudni"... a többit tudjátok  ;). Keressetek, úgyis önmagába kanyarodik vissza minden...

- - -

De vissza Hawkinshoz -  akitől jól elkanyarodtam, szokásomhoz híven, de hát ilyen egy ember, aki átszűrte tévedéseit, és van közlendője :) - s akinek a nevében található R. középtag úgy tudom "Ramana", mely ugyancsak keleti titkokat rejt sejtésem szerint, de erről nem tudok még semmi konkrétumot, mindez csak tipp...

Szóval számomra már az első szavaknál eldőlt, ezt az embert csak szeretni fogom tudni.

Aztán a továbbiakban említett egy úgynevezett "MEGVILÁGOSODÁS"-élményt, ahogy nevezi: Jelenlét Könyörülete, ami tovább fokozta a rokonszenvemet és a sorsközösség érzését. 

...Teljesen úgy jön át, mintha ez a könyv önmagam tükreként talált volna rám...

A megvilágosodás - amiről sokan azt hiszik, hogy egy elérhetetlen dolog a számukra, és, hogy csak mindenféle hiper-spiri és földfölött-tízcentivel emberek kiváltsága - annyit tudok mondani, hogy én is átéltem hasonlót (és azóta igyekszem minden nap emlékeztetni magam erre a hihetetlenül örömteli és békés állapotra), és elárulom: ez A VÁLTÓ.

Innentől nem tudnak a dolgok ugyanúgy menni, mint azelőtt. Egyszerűen értelmét veszítik negatív érzések, ragaszkodások formákhoz, tárgyakhoz, értékét veszíti karrier, törtetés,  és minden amit a külvilágban rang-gazdagság-hírnév formájában ismerünk...értékké az egyes ember válik, a csoportos lélek, a legfelsőbb szellem, ami összeköt minden létezővel ebben az univerzumban...

Érdekel? 

Ha igen - és a téma nem túl rázós, és fel vagy készülve egy, a hétköznapi fogalmakkal szólva hihetetlen, valószerűtlen és meglehetősen furcsa történetre - mint utólag beazonosítottam, a Tudattérképen KINYILATKOZTATÁS néven lehet megtalálni - szóval ha mindez érdekel, akkor a holnapi folytatásra vendégem vagy, remélem, mert akkor írom meg :)

Hűűű....még csak tíz oldal, de már mennyi megélés :) És alig várom a további fejezeteket :)

Holnap folyt. köv.

Szeretettel: Andi