Erő kontra erő - tartozásom, avagy A KINYILATKOZTATÁS

Sziasztok Kedves Váltók!

Ahogy szombaton megígértem, folyt. köv. ama bizonyos "KINYILATKOZTATÁS"-sal (legalábbis úgy vélem, ez történt kb. 2014. júliusában....

Én nem tudom egyébként ki olvas úgy, hogy egyik oldalt a másik után, mert én nem...erről is lehet olvasni a könyv bevezetőjének további részében, hogy ez az "ugrálás" jobb agyféltekés tevékenység. Mint ahogy arról is gondoskodott az én kíváncsi felem, hogy jó előre ugorjak, és előre tanulmányozzam a TUDATTÉRKÉP-et...

Ahogy sorolja fel ugye az érzelmeket, megéléseket, életfelfogásokat, érzékeléseket, nekem is eszembe jutottak saját életem eseményei, amelyek ezeknek megfelelőek lehettek...

Majd elérkeztem a KINYILATKOZTATÁS-hoz...

Figyelem! Akinek a MEGVILÁGOSODÁS rázós téma - t.i. az egó hihetetlenül vágyja a bonyolult, elérhetetlen dolgokat, és a megvilágosodást általában ilyesminek szokták gondolni -, nos ezen kedves olvasók lehet, hogy meg fognak rökönyödni, de ennél egyszerűbb dolog nincs...csakhogy azt hisszük, hogy csak szöges ágyon turbánnal a fejünkön csontsoványan, vagy egy barlangban meditálva, esetleg szerzetésként lehetünk ilyen élmények részesei...pedig ha emlékeznénk, csecsemő és kisgyermek korunkban nem is létezett számunkra másmilyen állapot, csak ez...csakhogy elfelejetettük.

(Mondja is a Biblia ugye, hogy "Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, addig nem mentek be a Mennyeknek Országába :)

Tehát "csak" annyi dolgunk van, hogy visszaemlékezzünk :) ...hát, ha az olyan könnyű lenne, mondja erre "másik" felünk :)

(Később megtudtam, hogy eleve ez a Tudatosság Természete, elfelejti önmagát, hogy aztán újra magára találjon. Ahogy a könyv első öt sorában olvashatjuk, valószínűleg ez az "Abszolút jellege".)

Igen, én is hihetetlenül szenvedtem. Kerestem valamit, valami megnyugvást ebben az életben...bármit csináltam, bármit tettem vagy vettem, bárkivel bármilyen kapcsolatot tartottam fenn, semmi nem volt AZ...semmi nem adta AZT.

Igen, a hiány állapotában éltem, semmi nem elégített ki/meg.

Ekkor történt, hogy egy könyv vagy egy cikk említette, hogy aki depressziós vagy kiégettt, annak nagyon jót tesz, ha emlékezik, mi okozott számára örömet (akár gyermekkorában).

Beugrott a jóga, a meditáció (másnak lehet, hogy más tevékenységek, a lényeg, hogy minden meditáció, amit örömmel végzünk). Annyira szenvedtem, hogy már az ezzel kapcsolatos szégyen és bűntudat hiedelmek sem érdekeltek, vagy, hogy a külvilág ki fog nevetni, ha megtudja...nem érdekelt, újra abban az örömteli, gyermeki állapotban akartam lenni, mint anno...

Nos, szép fokozatosan elkezdtem jógázni, meditálni. Három hónapon keresztül minden nap reggel-este meditáció, nap közben jóga. Minden szinten elkezdtem méregteleníteni csupán ezek hatására, és rengeteget sírtam. Az érzelmi hullámzás is - amit Hawkins is említ - hihetetlen méreteket tudott ölteni. Három nap extázis, hihetetlen sugallatok, jelek, melyek vezettek egyre a megnyugvás felé, majd egy hét újra depresszióban...

Többféle meditációval is megpróbálkoztam, és aki belekezd, bíztatom, bátran kísérletezzetek, mindenkinek más válik be. Ha egyszer elindultok, úgyis jönni fognak szembe innen-onnan, és tudni fogjátok, melyik a nektek való. Engedjétek, hogy vezessen egy belső meggyőződés (Guru), és meg fog jönni a lelki-ismeret.

Egy idő után konkrétan testi jelet, egy észrevehetően nagy dobbanást adott a szivem, ha valami olyasmivel találkoztam, amivel dolgom van.

Szóval csináltam a meditációkat, egyiket a másik után. Közben volt, hogy úgy éreztem, angyalokat érzek, de energia formájában, ha értitek..nem alakokat láttam, hanem éreztem egy jelenlétet...

Egyszer egy mélypont alkalmával úgy éreztem, rettenetesen szükségem van a megnyugvásra...egyfajta mantra-meditációval gyakoroltam éppen, és már vagy húsz perce ismételgettem a szavakat, amikor egyszercsak abbahagytam, és beütött a CSEND...de ez egy olyan csend, amelyben mégis hallok egyfajta frekvenciát. Mint utólag megtudtam, ennek neve Nadi Jóga, az emberi testben elhelyezkedő nadi csatornák ha meg vannak tisztulva, egyfajta belső hangot adnak, mely megegyezik az Univerzum frekvenciájával. Tulajdonképpen ISTEN HANGJAként is aposztrofálhatjuk, ha akarunk cimkét.

Nos, ezt a csendet, melyet épp ama hang biztosít, vagy fordítva, a hangot, melyet a csend ad, elmondom, azóta bármikor érezhetem. Olyan, mintha bármikor nekidőlhetnék, mint egy erős falnak. Bármikor megtámaszt.

Úgy éreztem magam, mint ahogyan egy sas röptét narrálják egy természetfilmben...becsukott szemmel repültem, elmémet és aurámat átfújta egy friss fuvallat, melyet ettől az állapottól kaptam. Minden gondom elszállt, vagy én szálltam el a gondok szintjéről? Valószínűleg...(azóta nincsenek gondjaim. Megoldandó feladataim igen, de gondjaim nincsenek. Átadtam a GondViselésnek.)

Ugyanis az történt, hogy ebben a csodálatos állapotban egyszerre hihetetlenül boldognak éreztem magam. Egyfajta elragadtatás érzés kerített hatalmába. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, annyira más volt, mint a néhány tíz perccel azelőtti, hétköznapi állapotom, és azt sem értettem, miért nem lehet ebben az állapotban élni, miért kell a másikba visszatérni.

Hirtelen eszembe jutott, hogy ha ez Isten, vagy ha úgy tetszik A Felsőbb Énem, akkor - korábbi olvasatom szerint - fel lehet venni vele a kapcsolatot...Rendben, gondoltam, kérdezek...ezt mentális úton képzeljétek el....szóval kérdeztem: - Ha te vagy AZ, akkor segíts...kérlek segíts...mondd: mi az amit ITT ÉS MOST feltétlenül tudnom kell? Mi az, amit feltétlenül szükséges tudnom?...

Ma is érzem, ahogy a választ kaptam...egy lefelé futó halvány érzés a gerincem idegpályáin, mely a gyökércsakrában egy kellemes érzésbe ment ki, s ezzel egy időben egy gondolat: "MINDÖRÖKKÉ SZERETVE VAGY".

Nos, KI vagy MI mondta ezt, sokan sokféle néven illetik. Ő nem mutatkozott be, tehát Ő lenne a könyv elején említett "Erő, melynek neve nincs". És még sok mindent nem mondott, például, hogy katolikus, református, hindu vagy mohamedán lenne...se azt, hogy csak nőknek, férfiaknak, fehéreknek, feketéknek, egészségeseknek vagy betegeknek, gazdagoknak vagy szegényeknek, húsevőknek vagy vegetáriánusoknak, gyermekeseknek vagy gyermekteleneknek, házasoknak vagy együtt élőknek, szingliknek, homoszexuálisoknak és leszbikusoknak, papoknak vagy politikusoknak és prostituáltaknak (sorolhatnám) nyilatkozik csak meg, vagy nekik éppen nem ...

Nem tudok mit hozzáfűzni. Aki érzi ennek súlyát, jelentőségét, annak nincs mit írnom, hacsak nem azt, hogy az azóta eltelt egy évben bennem kb. minden helyre került. Kellek. Szükséges vagyok. Jó vagyok így, ahogy vagyok. Ebből az érzésből megkapok mindent. Semmi sem kell többé. Akarni meg végképp nem tudok. Mindent Oda Bízok, mindent Fel Adok.

Aki pedig úgy érzi, zakkant vagyok, furcsa, semmi gond...megsérteni se lehet azóta.

Én érzem, hogy ez jó. Ennyi elég. Csak ez számít.

Abban az előző életben, ami ez előtt volt, már értem, miért éreztem olyan rosszul magam...nem is vágyom vissza, és elárulom, nem is tudok visszailleszkedni egészen, hagyományos módon...egyszerűen mindenhonnan kilógok. Mindenhol absztraktnak tűnök, "nem normálisnak", pedig úgy érzem, nem ez a  "nem normális"...

Azóta teljesen kicseréltek. Őszintén elmondhatom, többé nem vagyok ugyanaz az ember, mint voltam, és ezt egyáltalán nem bánom. Néha még felhúzom a külvilágot, mint egy kesztyűt, eljátszom, hogy épp ügyeket intézek, dolgozom, sportolok, ezt vagy azt szeretnék elérni.... Eleget teszek kapcsolataimnak, melyekben igyekszem ezt a feltétel nélküliséget képviselni és tanúsítani, amibe egyszerűen szerelmes lettem, így nem nehéz ennek a szeretetnek a csatornájának lennem. Hagyom, hogy életem minden területén legjobb tudásom szerint használjon engem ez az energia, és van, hogy - akár egy tevékenység közben is - visszavonulok ebbe az állapotba, bármikor, mint egy kis fülkébe, ha éppen arnnak érzem szükségességét, vagy erre érzek késztetést.

De főleg minden nap újra és újra emlékeztetem magam, hogy ennél könnyebb nincs, mint elengedni MAGAM, és beleolvadni az ÉNbe. Ennél jobb kifejezéssel nem tudom illetni, és ezt is csak azért tudom leírni, mert jó néhány könyvet kiolvastam ezzel kapcsolatosan, mert tudni akartam, mi ez. 

S mint Hawkins, aki szintén csak akkor tudta elmesélni, mit élt át, mikor megtalálta hozzá a megfelelő kontextust, mert addig nincsenek rá szavak...most én is megpróbáltam átadni azt, amit eddig lehetetlennek tartottam :)

Mennyire szerencsés korban élünk, hogy olyan könyvek, amik ezt számunkra bemutatják, s így megértjük, mi történik velünk, már karnyújtásnyira vannak csupán tőlünk s nem kell magunkat elmebetegnek érezni (ahogyan TALÁN édesapámmal történt anno).

Azt hiszem, ennyi...fogadjátok olyan nyitott elmével, amilyen nyitott szívvel megosztottam veletek, és kívánom, hogy egyszer éljétek át, és higgyétek el, ennél könnyebb nincs...

Szeretettel: Andi