Elkezdem - de nem úgy, ahogy terveztem :)

Kedves Útitársak!

Ígértem, hogy bemutatkozom részletesen, úgy igazán alaposan, hogy az életem egyes történéseiből hogyan lett elakadás, majd azokat hogyan oldottam fel.

De már az első napon éreztem, nem megy ez így nekem. Éppen kapóra jött Mindenszentek meg Halottak napja, aztán tegnap a Tízmilliószoros nap. Ez utóbbi életem egyik legnagyobb szerencséjeként, ugyanis a tegnap befektetett energia azonnali eredményeket hozott új blogolvasók formájában, ami már megérte...így van ez, hogy nem mindig olyan rossz az a "halogatás", mert lehet, hogy csak egy megérzés, hogy nem is olyan fontos az, amit akarsz, hanem fontosabb, ami már van...

De bizony a mai napra is sikerült "megcsinálni" magamat, és összejött egy fülgyulladás-torokgyulladás kombó, mindenféle tisztulási folyamatokkal megspékelve, s elgondolkodtam: mit akarhat a testem? Mit akar az egó mondani mindezzel? Kontempláltam egy ideig, de ugye a reggel egy nagyon tiszta időszak erre, és a válasz mint a bumeráng meg is érkezett: nehezen tárulkozik ki a lelkem viszonylag idegen emberek előtt, és olyan emberek előtt is, akik ismerőseim, rokonaim, és nem tudnak sok dolgot rólam, de írásaimat valószínűleg olvassák...

Nos, gondoltam oké, ne félj, "ami nem megy, nem kell erőltetni, lehet, hogy egy másik irány nagyobb meglepetéseket tartogat". Életem egyik legnehezebb dolga volt egyébként megengedni magamnak, ha rossz előérzetem van, akkor ne arra menjek. Legnagyszerűbb élményeim közé pedig az tartozik ma már, hogy amikor érzem, az intuíció felülírja a terveket, akkor bátran fordulok az ismeretlen irányba, akár egy nap többször is. Luxusnak hangzik, mégis rá kellett jönnöm, agyalás helyett jobb ereményeket ér el az ember bátorsággal, spontaneitással.

Szóval tovább meditálgattam, mi lehet mégis a legjobb megoldás...

Eszembe jutott, hogy rengeteg tematikus blogoló van, akik hivatásukon keresztül mutatják be személyiségüket, egyéniségüket, s mindazt, ami már leülepedett bennük, amit már átszűrtek magukon, s aminek segítségével ragyogó pályát járnak be.

Ilyen blogokat én is követek több témában. 

Na igen, csakhogy mi az én hivatásom...jelen pillanatban az írásnál csak egy dolgot szeretek jobban: olvasni. 

És akkor jött a HOPPÁ!

Na rendben, akkor olvasni fogok, egy olyan könyvet, amely a tudatállapot fejlődését mutatja be, s ezen keresztül adom át, hogy az egyes lépcsőfokokat hogyan jártam be a váltás előtt, majd azután (és a végtelenbe és tovább, mert sejtheted, Kedves Olvasó, hogy van még nekem is hova fejlődnöm, én egy mellékvágány vagyok, nem mások felett futok).

Nem lehetek elég hálás azon kedves barátomnak, akivel már korábban is sok intuitív párbeszédet lefolytattunk, és sokszor biztosított arról, hogy "átjön neki", ahogy írok, és saját példámon keresztül mutatom be, hogyan lehet ezeket a lépcsőfokokat bejárni. Ő bíztatott, hogy indítsak blogot is, amiért ugyancsak köszönettel tartozom, mert imádom ezt csinálni.

Szóval ez a barátom ajánlotta nekem ezt a könyvet, amelyet igyekszem feldolgozni és interpretálni nektek, habár hallottam már, hogy nem könnyű olvasmány. 

Írta: David R. Hawkins, a címe: Erő kontra erő.

Jómagam nem olvastam még, de nagyon rég készülök rá. Jobb alkalom nem is lehetne, úgyis nyomom az ágyat (meg még ilyenkor is a szöveget :D ).

Akinek van kedve, kezdjük el együtt, illetve aki olvasta, szívesen veszem a tapasztalatokat. 

Ha valaki pedig másik témajavaslattal állna elő, ő is jöjjön bátran, megfontolom, mi lehet még ennél is jobb :)

(Itt jegyzem meg, hogy ez év nyarán olvastam Adyashanti: A világod vége című könyvét, hát nem tudom, mennyiben hasonlít David R. Hawkins könyvére, de az nálam valami csendes, mélyről feltörő belső-katarzis élmény volt, mert teljesen átjött írásba rögzítve amit a nap nagy részében érzek: mély belső béke és maga a tudat, hogy a Legfelsőbb Tudatosság számára pont jó vagyok így, ahogy vagyok. Aki szeretné ezt átélni, jó szívvel ajánlom neki Adyashanti tanításait, melyek a youtube-on is elérhetők, valamint könyveit.)

Tehát útra fel, lelkesen. 

Vagyok aki Vagyok: most épp egy vonaton utazó, átlagosnak tűnő ember, aki régen szégyellte vonzalmait a könyvek iránt, okoskának tartották, de belül váltott, és igenis szeret olvasni, szeret írni, és szeret élni is immár.

Szívből: Andi